ipar

A konferencia első napján tartott előadások a 3D-s nyomtatás anyagairól, intelligens textilekről, továbbá a műanyagkörforgásról, a megújuló energiaforrásokról és a műanyagok biológiai lebonthatóságáról szóltak. Az előtérben kisebb kiállítás volt látható 3D-vel nyomtatott tárgyakból és ugyanitt működés közben is megnézhettünk egy irodainak nevezett, nagyobb hűtőszekrény méretű, valójában ipari 3D nyomtatót, amely körülbelül annyiban különbözik a kis otthoni verziótól – ilyet bárki viszonylag olcsón vehet – mint egy nyomdaipari szövegnyomtató a házi használatra gyártottól.

A tárgyakat a Varinex hozta el, a cég alapítója, stratégiai igazgatója Falk György elmondta, 25 évvel ezelőtt az elsők voltak Magyarországon, akik elkezdtek foglalkozni ezzel a technológiával. Prototípusokat készítettek, azután az elsők voltak azok között is, akik 6-7 éve, amikor a 3D-s nyomtatás az új anyagoknak köszönhetően már ipari méretekben használhatóvá vált, sorozatgyártott termékek bérgyártásával is megjelentek a piacon. A 3D-s nyomtatott tárgyak tehát már itt vannak mindennapi életünkben, sok helyen találkozhat velük egy átlagember, esetleg anélkül, hogy tudna róla, hogy az az eszköz, amit éppen használ ilyen alkatrészt is rejt.

„Ma már a 3D nyomtatók képesek akár napi hétezeres mennyiségben gyártani – húszezer darab már a hagyományos technológiák területe –, kisebb mennyiség így is megérheti. Kicsi, de bonyolult alkatrészekről van szó, ezekre mindennaposak a megrendeléseik, mert havi ezres nagyságrendű mennyiségeket nem éri meg a hagyományos fröccsöntési módszerrel gyártani, így gazdaságosabb lehet a nyomtatás, és a hozzávaló anyagok most már felveszik a versenyt a fröccsöntésnél alkalmazottakkal. Az is hozzájárul a költségek csökkenéséhez, hogy nem kell a kisebb mennyiségben előállított tárgyakhoz külön szerszámokat gyártani, ráadásul ez a gyorsaságot is segíti, így még egy nagy autógyárnak is megérheti 3D nyomtatott dolgokat rendelni, akár csak ötezer példányban.”

A gépek általános célúak: egyik nap rókakoma figurát, másnap atomerőmű-alkatrészt készíthetnek, ami ismét csak óriási előny a hagyományos technológiákkal szemben. Az anyagok terén az űr- és a repülőgépipar diktál, hiszen egy utasszállító repülőgépbe nem építhető be akármilyen minőségű alkatrész. Magasak az elvárások: ha például kigyullad egy kábel, a 3D nyomtatott kábeltartó termeljen olyan gázt, ami eloltja a tüzet, de közben ne mérgezze meg az utasokat. A műanyagok, ezekben az alkalmazásokban speciális, hőre lágyuló polimerek, akár 200 Celsius fokot is kibírnak. Egy Airbus A350-esben már több, mint ezer 3D nyomtatott alkatrész van, és külön tervezőcsapat vizsgálja át, mit lehetne még nyomtatással készíteni, hiszen ez az eljárás sokkal olcsóbb.